Ajánlott zene: Caramell- Szállok a dalall..:)
Űrhajós,orvos, rendőr,bíró, tűzoltó, színésznő, katona stb....
Mikor kicsik vagyok bármilyen foglalkozásra vágyhatunk hiszen ott áll még előttünk a nagybetűs ÉLET, rengeteg lehetőség, a szülők barátok biztatása és gondolat; "Bármi lehet belőlem, még rengeteg idő van eldönteni!"
Aztán ahogy növünk valahol elveszik az a rengeteg idő és senki nem tudja hova. ( Talán megunta a várakozást és egyszerűen lelépett és vitte magával a nyugodtság érzését is?)
Időközben arra is rá kell jönnünk, hogy az orvoslás nem csak úgy karika csapásra, mert személy szerint ha a kémia tudásom olyan eget rengető lenne ( naggggyon nem az :D), én akkor sem nagyon tudnék mit kezdeni a felelősséggel. Aztán nem nagy előny ha valaki tériszonyos és űrhajóra készül, meg aztán annyi minden buktató jöhet még...
Vegyük példának engem. 16 éves vagyok, (sima) gimnazista akinek fogalma sincs arról mihez kezdjen majd az életével. Rengetgszer elhatároztam, hogy színésznő leszek, mégpedig nem is akár milyen, egyenesen hollywoodi. Ahha..ez mind szép és jó, csakhogy ehhez nem ártana el járni "szín játszani". Meg aztán Hollywood...persze minden kétséget kizárólag el fogok jutni egy OSCAR-díj átadóra. (Lássuk be, ha Dicaprio nem kapott Oscart, nekem sem sok esélyem van.:D Szóval hagyjuk a színészkedést.
Felmerült furcsa, néha eléggé érthetetlen gondolataim között az is hogy esetleg író nő leszek. Hát ebből körülbelül annyi fog megvalósulni, hogy nő leszek.... Most komolyan, vegyük alapul ezt a blogot.. mikor is írtam uloljára.fél éve? Ergo nem vagyok valami rendszeres:D
Tehát leegyszerűsítve: "Fogalmam sincs mi legyek ha nagy leszek."
Azonban mégsem izgulok, hogy miért? Egyszerű... az érettségiig még van 3 évem ( drága 5 évfolyam^^) s bár faktot már jövő ilyenkor választanom kell úgy döntöttem ( kisebb nagyobb sikerrel) nem izgulok ezen még..rá ér az majd jövőre..majd akkor totál begörcsölve mindenkinek az agyára menve választok valamit..egy biztos az nem a kémia lesz.:P
Addig pedig itt vannak nekem a könyveim, sorozataim, barátaim...meg természetes az álmaim ( nincs jobb érzés, mikor mosollyal az arcodon ébredsz), mert én még mindig hiszem, hogy amit álmodtam az talán mégis csak úgy lesz :$
Ps: Mint írtam is kb ezer éve volt az utolsó bejegyzésem..nos ennek sok oka van...főleg a lustaságom..:D Ez ellen küzdök..sikertelenül, de küzdök..:) Emiatt kicsit rosszul érzem magam...de mivel azt hiszem az elején említettem, hogy ilyen rendszertelen leszek annyira mégsem bánt:$ S hogy mikor lesz a következő mély gondolatokat felölelő irományom...hát passz. Lehet, hogy 5 perc múlva..holnap..vagy majd jövőre...esetleg soha..:D
Egyébként nem tudom valaha olvass.e majd ezeket a sorokat valaki..esetleg tetszeni fog-e neki..(persze a barátnőimnek mindjárt mutatom és nekik majd tetszeni fog (nagggyon remélem,,,valami fura oknál fogva ők bírnak :D) na mindegy csak ennyit akartam is május második estéjén..
xoxo (<-- na jó ez meg olyan Gossip girl-ös lett xD)
