Gyermekként álmodtam...*-*

Ajánlott zene: Caramell- Szállok a dalall..:)


Űrhajós,orvos, rendőr,bíró, tűzoltó, színésznő, katona stb....
Mikor kicsik vagyok bármilyen foglalkozásra vágyhatunk hiszen ott áll még előttünk a nagybetűs ÉLET, rengeteg lehetőség, a szülők barátok biztatása és gondolat; "Bármi lehet belőlem, még rengeteg idő van eldönteni!"
Aztán ahogy növünk valahol elveszik az a rengeteg idő és senki nem tudja hova. ( Talán megunta a várakozást és egyszerűen lelépett és vitte magával a nyugodtság érzését is?)
Időközben arra is rá kell jönnünk, hogy az orvoslás nem csak úgy karika csapásra, mert személy szerint ha  a kémia tudásom olyan eget rengető lenne ( naggggyon nem az :D), én akkor sem nagyon tudnék mit kezdeni a felelősséggel. Aztán nem nagy előny ha valaki tériszonyos és űrhajóra készül, meg aztán annyi minden buktató jöhet még...
Vegyük példának engem. 16 éves vagyok, (sima) gimnazista akinek fogalma sincs arról mihez kezdjen majd az életével. Rengetgszer elhatároztam, hogy színésznő leszek, mégpedig nem is akár milyen, egyenesen hollywoodi. Ahha..ez mind szép és jó, csakhogy ehhez nem ártana el járni "szín játszani". Meg aztán Hollywood...persze minden kétséget kizárólag el fogok jutni egy OSCAR-díj átadóra. (Lássuk be, ha Dicaprio nem kapott Oscart, nekem sem sok esélyem van.:D Szóval hagyjuk a színészkedést.
Felmerült furcsa, néha eléggé érthetetlen gondolataim között az is hogy esetleg író nő leszek. Hát ebből körülbelül annyi fog megvalósulni, hogy nő leszek.... Most komolyan, vegyük alapul ezt a blogot.. mikor is írtam uloljára.fél éve? Ergo nem vagyok valami rendszeres:D
Tehát leegyszerűsítve: "Fogalmam sincs mi legyek ha nagy leszek."
Azonban mégsem izgulok, hogy miért? Egyszerű... az érettségiig még van 3  évem ( drága 5 évfolyam^^) s bár faktot már jövő ilyenkor választanom kell úgy döntöttem ( kisebb nagyobb sikerrel) nem izgulok ezen még..rá ér az majd jövőre..majd akkor totál begörcsölve mindenkinek az agyára menve választok valamit..egy biztos az nem a kémia lesz.:P
Addig pedig itt vannak nekem a könyveim, sorozataim, barátaim...meg természetes az álmaim ( nincs jobb érzés, mikor mosollyal az arcodon ébredsz), mert én még mindig hiszem, hogy amit álmodtam az talán mégis csak úgy lesz :$

Ps: Mint írtam is kb ezer éve volt az utolsó bejegyzésem..nos ennek sok oka van...főleg a lustaságom..:D Ez ellen küzdök..sikertelenül, de küzdök..:) Emiatt kicsit rosszul érzem magam...de mivel azt hiszem az elején említettem, hogy ilyen rendszertelen leszek annyira mégsem bánt:$ S hogy mikor lesz a következő mély gondolatokat felölelő irományom...hát passz. Lehet, hogy 5 perc múlva..holnap..vagy majd jövőre...esetleg soha..:D
Egyébként nem tudom valaha olvass.e majd ezeket a sorokat valaki..esetleg tetszeni fog-e neki..(persze a barátnőimnek mindjárt mutatom és nekik majd tetszeni fog (nagggyon remélem,,,valami fura oknál fogva ők bírnak :D) na mindegy csak ennyit akartam is május második estéjén..
xoxo (<-- na jó ez meg olyan Gossip girl-ös lett xD)

A szőke herceg...

Ajánlott zene: Ingrid Michaelson - Evereybody


"Jön  a hideg és én idén télen is  a radiátoromat fogom ölelgetni."

Ha nem is pontosan ez a mondat, de hasonló gondolat biztosan elég sok szingli társam fejében megfordult mostanában.
Bár én személy szerint a radiátor helyett a plüsseimet szívesebben ölelgetem, de azt hiszem ez most részlet kérdés.
Tehát itt a hideg, a szél, az eső, amit én csak akkor élvezek amikor a pihe puha ágyikómból nézhetem ahogyan az eső cseppek legördülnek a párás ablak üvegen és szép lassan elnyom az álom....Ööö azt hiszem kicsit elkalandoztam.
Szóval, vissza az eredeti témához, a szerelemhez.
Nehéz ügy. Mindenki azt hangoztatja, hogy enélkül nem lehet élni. Aztán ha már megvan a nagy ő akkor mindenkivel meg kell ezt osztani, mindig, mindenhol, napi ezerszer...és ha már te is unod a folyamatos cukor mázat akkor kezdődik a panasz áradat, szintén bárhol, bármikor, bármennyiszer...
Oké, nem mondom, hogy a szerelem rossz vagy undorító vagy valami ilyesmi, nem ez hülyeség. A szerelem biztosan szép és azt is elhiszem, hogy szebb az élet, ha párban jár az ember.
Csupán azt kérném, szerintem sorstársaim nevében is...huh ez túl komolyan hangzik..tehát csak annyi, hogy légyszi legyetek figyelemmel ránk ti mázlista egyedek akikhez már megérkezett a szőke, barna vagy bármilyen hajszínű herceg fehér lovon, repülőn, metrón, vonaton, hőlégballonon, tengeralattjárón vagy akár csak simán unalmasan besétált az életetekbe.(:
Aztán ha ez mind megvan akkor már csak a netet, a tv-t, a rádiót és az újságot is ki kéne iktatni sőt még azt a bizonyos csapot is el kéne zárni ahonnan éjjel nappal ez folyik...
Őszintén szólva engem az zavar a legjobban, hogy néha, néha már azt érzem le vagyok maradva, elkéstem és valamit rosszul csinálok...
Sanszos, hogy apáca leszek vagy épp nagy  macska fanatikus, esetleg valami egyéb.
Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy boldog vagyok, mert oké Valentin-napra még sosem kaptam semmit... de elmondhatom, hogy nekem vannak a legfantörpikusabb, legfenomenálisabb  és persze a legdilisebb barátnőim akik tudom, hogy mindig mellettem lesznek és ha hamarosan ők is elkezdenek áradozni a barátjukról..hát akkor tuti leütöm őket(; ♥

Aztán csak semmi csüggedés, egyszer eljön aminek jönnie kell, meg különben is tudjátok shift+ kis ő => Ő vagy ha  gép lefagyott - mert miért is ne-.- - keressétek a Ő-t a CocaCola-s üvegeken ( és ha egyszer megvan, jó dugjátok el, mert a kukában landolhat :( #tapasztalat :D

P.S: nem haragszom ám meg, ha kommenteltek.^^

Blogolás...:)

Ajánlott zene: One Direction- Story of My Life

Felébredsz a legszebb álmodból, majd kómásan kimész a konyhára és feldogozod az imént átélteket. Felöltözöl, azon gondolkodsz vajon tetszeni fog-e a mai szetted az körülötted lévőknek, vagy azon nehogy belealudj a ruhás szekrénybe.
Aztán elindulsz a suliba, gyalog, kocsival, busszal, vonatta felőlem még repülővel is mehetsz a lényeg, hogy végig jár az agyad.
 A suliban esemény sorozatok kész hada vár, álmodozol az órákon... jó nem álmodozol hiszen jó tanulóvagy és figyelsz, persze mindig, ez alapvető...de egy biztos agyalsz.
Haza érsz fel mész a netre csekkolod a Facebookot, megnyitod a YouTube-ot aztán be is zárod, mert nem tudod mit hallgass.
Ezért felmész a Google-re és fél óra múlva mikor abba hagytad az új játék tesztelését, keresel egy zenekart egy énekest, vagy egy macskát, mindegy csak valami alapzaj legyen.
(Tételezzük fel a digitális átállás miatt inkább be sem kapcsolod a tv-t.)
Aztán elkezdesz teljes mértékben a facen lógni, ezzel le is kötöd magad vagy tíz percig, hiszen semmi újat nem találsz amit még nem néztél volna meg az okos - néha túl okos- telóddal.
Unatkozni kezdesz, mivel a blogomat még nem ismered, így valami más unaloműzőt keresel.
Mondjuk lehunyod a szemed és az mondod " Milyen jó lenne megosztani valakivel a mai napomat, a gondolataimat!"
Ekkor benyit a szobádba a tesód - persze kopogás nélkül- és kéri mond el neki mi nyomja piciny lelked, majd tovább áll az első mondatnál...
A cseten senki, a házid persze már rég kész, amit meg megtanultál már el is felejtetted, olvasni nincs kedved - mert természetesen amúgy minden héten kivégzel egy könyvet- de valakivel még is meg szeretnéd osztani ami veled történt, mert az baromi fontos!
Szóval elkezdesz naplót írni. Na nem olyan hagyományosat, papírra, tollal egy olyan füzetbe amit senki nem olvas, vagy ha még is az sértő, hisz az a NAPLÓD!!
Ám ekkor jön az isteni szikra, a Blog.
Ezen a csodás helyen meg tudod osztani a gondolataid, az álmaid , kérhetsz tanácsot és ha nem szeretnél köz szereplő lenni akkor ezt mind teheted teljesen Anonymként, vagy ha lány vagy akár Anonyma ként.
Oké csak vicc volt..:D
A lényeg blogolni jó. Hiszen csupán néhány kattintás, némi pötyögési idő, wifi és már egy őshonos kenguru is elolvashatja a legújabb történetedet ami akár kitalált, mert egy blogolni nem csak valósat lehet.
Bár azt nem tudom, hogy egy ausztrál kenguru milyen hallgatóság, jobban mondva olvasó, de ki tudja talán titokban én sem vagyok emberi lény. ;)

Üdvözlés...vagy valami ilyesmi(:

Alohaa!!(:

Új blog, új kihívás, új dizájn, új bejegyzések és régi blogger.

Hát nagyjából ennyi bevezetésnek. :)

Most pedig néhány információ a bloggal kapcsolatban:

• Ez a blog nem egy kitalált történetet fog elmesélni, hanem ahogyan a cím is árulkodik megpróbálja majd elűzni az esetleges unalmat.:$
• Úgy tervezem (jelenleg, ez még nagyon sokat változhat :D) olyan dogokat fogok kiírni amik engem vagy a körülöttem lévő embereket foglalkoztatja.
• Természetesen senkinek nem kell egyet érteni majd a bejegyzésekkel. Ebben az esetben nyugodtan írd le a véleményed (csak normálisan légyszi!)
• A bejegyzések nem lesznek egyformák (már most  rengeteg ötletem van:P)
• Nem hiszem hogy rendszeresen fogok tudni jelentkezni:$
• A blogot nem kötelező olvasni, hisz ez nem egy kötelező olvasmány.(:
• Mindig teszek majd ki egy linket, ajánlott zene címen... ha gondoljátok meghallgatjátok ha nem, akkor nem.(:
• Ja, a helyesírásomért nem vállalok felelősséget!!:$$$

P.S: Fogalmam sincs milyen sül ki ebből, fejben persze nagyon jónak tűnt, aztán ki tudja..(:
Minden esetre én remélem, hogy a lényeg, az unaloműzés az sikerülni fog és érdekesnek fogjátok találni ezt a weboldalt.^^